Összetevők:
Aqua, Petrolatum, Cetearyl alcohol, Rosmarinus officinalis leaf oil, Paraffinum liquidum, Polysorbate 60, Menthol, Camphor, Pinus sylvestris leaf oil, Alcohol, Aluminium sulfate, Lavandula angustifolia oil, Methylparaben, Acetic acid, Calcium carbonate, Sodium hydroxide, Tartaric acid, Linalool, Limonene

Gyógynövény ismertető:

A reumás fájdalmakat enyhítő rozmaring (Rosmarinus officinalis)

A rozmaring hivatalos növénye volt a kolostorkerteknek és termesztését egy, a 8. század végén kiadott császári rendelet írta elő. Az európai országokban igazán csak az újkor első századaiban vált ismertté, amikor a különböző ,,illatos vizek” és gyógyító hatású ,,desztillált vizek” voltak divatosak. Ekkortájt hódította meg a világot az Aqua Regina Hungariae (Magyar Királyné Vize, ungarisches Wasser, Eau de la Reine d’Hongrie) néven ismertté vált, rozmaringból előállított szer (rozmaringszesz), amit a francia királyi udvarban is használtak köszvényes betegek kezelésére.

Az európai népek hagyományos gyógyászatában a növény leveleinek szeszes kivonatait reumaellenes és fájdalomcsillapító hatású bedörzsölőszerként, illetve hajhullás ellen is hatékony szerként tartották számon. A rozmaring leveleit, virágos-leveles hajtásait és illóolaját számos országban használják a modern fitoterápia kezelések során. A rozmaring illóolaja a magyar és több európai ország gyógyszerkönyvében is hivatalos drog, melynek különböző kemotípusai (pl. kámfor és eukaliptol) ismertek. A rozmaring-kivonatok vagy illóolaj-tartalmú készítmények külsőleges alkalmazásakor elsősorban azok bőrvörösítő, helyi keringést fokozó és gyulladáscsökkentő hatásai érvényesülnek, ezért reumás eredetű fájdalmak, idegfájdalom és ülőidegzsába kiegészítő kezelésére alkalmas termékek (fürdő- és masszázsolajok, fürdősók, bedörzsölőszerek, krémek) előállítására használják. Összetett készítményekben gyakran társítják más növények (pl. levendula, erdei fenyő, eukaliptusz stb.) illóolajával, illetve bőrvörösítő és/vagy hűsítő hatású illóolaj-alkotórészekkel (ilyen például a kámfor és a mentol), melyek kedvezően egészítik ki a rozmaring illóolajának jelzett hatásait, valamint a masszírozás ismert élettani és gyógyhatásait.
 

Erdei fenyő (Pinus sylvestris L.)

Eurázsiai eredetű, hazánkban is honos faj. Tartós levélzete miatt az utóbbi években mint karácsonyfa is ismeretes. Tűlevelei duplán helyezkednek el és 4-7cm hosszúságúak. A fa általában laza lombozatú és magasra növő. Az erdei fenyő az európai népek hagyományos orvoslásában a múlt században komoly szerepet töltött be, de az iparnak is fontos nyersanyagot szolgáltatott (terpentinolaj, gyanta). 
A népgyógyászatban a késő tavasszal gyűjtött fiatal, kb. 4-5 cm-es hajtásokból, rügyekből készített teát elsősorban légúti megbetegedések, légcső és hörghurut gyógyítására használták. Az erdei fenyő kérgébe vájt bemetszésekből kicsorgó balzsam 15-30 %-ban tartalmaz illóolajat, amelynek felhasználása az európai fitoterápiában egyre elterjedtebb. Az illóolaj főbb komponensei az alfa-pinén (50- 70%), borneol, bornilacetát. Az illóolajat (Aetheroleum pini sylvestris) a keringést fokozó és tonizáló hatása miatt széles körben használják önállóan vagy más hasonló terápiás hatású illóolajokkal kombinálva (például a rozmaring illóolajjal) reumatikus jellegű izületi gyulladások, mozgásszervi panaszok kezelésére masszázskrémek, fürdőadalékok formájában.