Biomed Rheumed Krém 70 g

Összetevők:
Aqua, Petrolatum, Cetearyl alcohol, Alcohol, Menthol, Polysorbate 60, Paraffinum liquidum, Rosmarinus officinalis leaf oil, Camphor, Symphytum officinale root extract, Harpagophytum procumbens root extract, Aluminium sulfate, Acetic acid, Methylparaben, Calcium carbonate, Tartaric acid, Sodium hydroxide

Gyógynövény ismertető

Fekete nadálytő (Symphytum officinale L.)

Az érdes levelűek családjába tartozó erdőszéli árkok és a mély fekvésű nedves területek gyógynövénye. Elsősorban a növény gyökerét, ritkán a földfeletti részét (elsősorban a levelet) használják a gyógyításra. A fekete nadálytő, mint gyógynövény, nagy múltra tekint vissza. Az ókori csatákban, főzetébe mártott rongyokkal rögzítették az eltört csontokat és már Paracelsus is a seb gyógyítására ajánlotta. A fekete nadálytő legfőbb hatóanyaga az allantoin, amely mellett még találhatók benne cseranyagok, nyálkaanyagok, egyéb alkaloidok is.

“Hámosító, a szövetek újraképződését, sebek gyógyulását elősegítő szer.” Irodalom: Rácz Gábor : Gyógynövényismeret, 1984
“A fekete nadálytő kenőcs segítséget nyújt a kisebb bajoknál és fájdalmaknál, mint például eséstől szerzett kék foltok, vérömlenyek esetén.” Irodalom: Barbara és Peter Theiss: Erdők, mezők patikája, 1989
“A gyökérből áztatással készült kivonat… valamint csonterősítő, a csonttörés hegképződését segíti elő. Zúzódásokra, sebekre, visszérgyulladásokra borogatónak használják.” Irodalom: Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények, 1983
A fekete nadálytő kivonatának belsőleges használatáráról megoszlanak a vélemények, ezért nem ajánljuk tea vagy kivonat belsőleges használatát. A fekete nadálytő külsőleges (krém) használata a szakirodalom alapján ajánlott.
 

Ördögcsáklya, ördögkarom (Harpagophytum procumbens)

Afrika-szerte népszerű és széles körben alkalmazott gyógynövény, nevét a jellegzetes formájú, karomszerű tüskékkel borított terméséről kapta. A Dél- és Kelet-Afrika szavannás-sivatagos területeiről származó, lágyszárú, évelő növény a XX. század közepén került Európába. A gyógyászatban elsősorban 15-20 cm hosszú, 3-5 cm átmérőjű másodlagosan vastagodott gyökereit alkalmazzák, melyet darabolást követően szárítanak és porítanak. Az ördögcsáklyagyökeret külsőleg hagyományosan sebek, kelések kezelésére alkalmazzák. Készítményekben elsősorban a gyökér vízzel, vagy alkohollal készült száraz kivonatát használják.

A gyökér jellegzetes tartalomanyagai az iridoid-glikozidok (pl.: prokumbid, harpagozid, harpagid), ezen kívül fitoszterinek, flavonoidok, triterpének és egyszerű cukrok is megtalálhatók benne. Feltehetően az iridoid-glikozidok, közülük is leginkább a harpagozid a felelősek a növény gyulladáscsökkentő hatásáért, amelyet a vegyületek a lipoxigenáz enzim gátlásával, a leukotrién képződés mérséklésével valamint a TNF-felszabadulás csökkentésével érnek el, azonban nincsenek hatással a ciklooxigenáz enzimre. A kivonat fájdalomcsillapító hatása gyengébb, mint gyulladáscsökkentő aktivitása, ezért alkalmazása elsősorban krónikus gyulladásban ajánlott. Az ördögcsáklyagyökér kivonata elsősorban degeneratív ízületi megbetegedések kiegészítő terápiájára alkalmazható.

Külsőleges használat esetén mellékhatásait nem írták le, alkalmazásának speciális ellenjavallata sincs azon túl, hogy nyílt sebeken, nyálkahártyán használata kerülendő.
 

A reumás fájdalmakat enyhítő rozmaring (Rosmarinus officinalis)

A rozmaring hivatalos növénye volt a kolostorkerteknek és termesztését egy, a 8. század végén kiadott császári rendelet írta elő. Az európai országokban igazán csak az újkor első századaiban vált ismertté, amikor a különböző ,,illatos vizek” és gyógyító hatású ,,desztillált vizek” voltak divatosak. Ekkortájt hódította meg a világot az Aqua Regina Hungariae (Magyar Királyné Vize, ungarisches Wasser, Eau de la Reine d’Hongrie) néven ismertté vált, rozmaringból előállított szer (rozmaringszesz), amit a francia királyi udvarban is használtak köszvényes betegek kezelésére.

Az európai népek hagyományos gyógyászatában a növény leveleinek szeszes kivonatait reumaellenes és fájdalomcsillapító hatású bedörzsölőszerként, illetve hajhullás ellen is hatékony szerként tartották számon. A rozmaring leveleit, virágos-leveles hajtásait és illóolaját számos országban használják a modern fitoterápia kezelések során. A rozmaring illóolaja a magyar és több európai ország gyógyszerkönyvében is hivatalos drog, melynek különböző kemotípusai (pl. kámfor és eukaliptol) ismertek. A rozmaring-kivonatok vagy illóolaj-tartalmú készítmények külsőleges alkalmazásakor elsősorban azok bőrvörösítő, helyi keringést fokozó és gyulladáscsökkentő hatásai érvényesülnek, ezért reumás eredetű fájdalmak, idegfájdalom és ülőidegzsába kiegészítő kezelésére alkalmas termékek (fürdő- és masszázsolajok, fürdősók, bedörzsölőszerek, krémek) előállítására használják. Összetett készítményekben gyakran társítják más növények (pl. levendula, erdei fenyő, eukaliptusz stb.) illóolajával, illetve bőrvörösítő és/vagy hűsítő hatású illóolaj-alkotórészekkel (ilyen például a kámfor és a mentol), melyek kedvezően egészítik ki a rozmaring illóolajának jelzett hatásait, valamint a masszírozás ismert élettani és gyógyhatásait.